És a város tényleg nem alszik sosem. Milliók mulatnak az utcán és így leszünk részesei mi is nap mint nap az "egy a millióból" érzésnek. Fantasztikus és egyben lenyűgöző, hogy egy ekkora megapolisz mint Bangkok, milyen intenzitással forr és pezseg megállás nélkül. Szédítő a tempó, folyamatos a wooooooooooooooooow érzés. Ha száz évig élnénk itt, akkor is mindig újra tudnám csodálni, ezt a 6 milliós várost, amin naponta százezrek folynak át, utazgatva a világban vagy éppen feltöltődve itt néhány nap alatt.
Egyszer már éltem néhány évet az angyalok városában Los Angelesben és mivel nincsenek véletlenek, most újra az Angyalok városában vagyok, hiszen ez a jelentése Bangkok főváros nevének. Lehet, hogy ez az én angyalképző programom? :-)))) Ha angyal nem is leszek, rengeteget tanulok az emberektől, szóval a program ezen része nagyszerűen működik.
Éreztem én már Magyarországon is, hogy túlságosan feszített az életem, nincs meg benne az, amit most kérés nélkül is folyamatosan kapok itt Ázsiában. Most tanulom meg elfogadni. Elfogadni, hogy milyen nagyszerű ember lehetek a saját értékeimmel, egy tanga papucsban is, elfogadni, hogy az egyik legfontosabb érték a tisztelet és az önbecsülésnek semmi de semmi köze nincs a bankszámlához. Igen, volt sok szép dolgom otthon, meg nagy TV-m, meg drága autóm (amíg valaki önértékelési zavarában, bele nem karcolt egy graffitit a karosszériájába), annyit költöttem kozmetikumokra havonta, amiből állítólag meg lehet élni otthon, legalábbis felsőbb körökben ezt mondják. Szerintetek hiányoznak ezek a dolgok? A térdig érő kinyúlt pólómban is le tudnám élni az életemet, ha mindig ennyi csodálatos érzés venne körül.
Göndör a hajam a párától, érkezésünk óta Adri AXE dezodorját használom, mert nálam még a csomagolás újratervezés alatt van, de süt a nap és mosolyognak az emberek, akiknek talán még soha nem volt annyi tárgyi dolguk egész életükben, mint amennyi most az asztalon előttetek hever a monitor mellett. Számomra nem kérdés, hogy egy 150 cm-es Led TV-től boldogabbak lennének -e. Én tudom, hogy nem és most ne haragudjatok a szarkazmusomért, de Ti ne felejtsetek el venni egymásnak legalább 2 darabot belőle karácsonyra, jelezve ezzel, hogy mennyire szeretitek a nagyitokat, akit az elmúlt két hónapban fel sem hívtatok.
Mi európai emberek mindenhatónak hisszük magunkat. Járjátok egy hétig Bangkok utcáit és sikítva akarjátok majd megnyomni a Format c: -t, reklám mosott gondolataitokban...
Tanulnom és fejlődnöm kell, hogy minden rosszat amit tettem és gondoltam eddig, százszorosan tehessem jóvá. A Mindenható elrepített ide erre a hihetetlen "angyalképző programra" és én minden nap megköszönöm neki a gondoskodását és megígérem, hogy én leszek a legjobb tanulója.
Közérdekű közlemény: Siessetek, mert akciós a kenyérpirító az Auchanban!
A belvárosban járva elhatároztuk Adrival, hogy meglátogatjuk néhány haverunkat, akik éppen Bangkokban vannak. Szerencsére pont egy helyen tartózkodott az összes, így készítettünk velük néhány képet is, hogy Ti is láthassátok, impozáns társaságban vagyunk.
Gandhi tanító semmit sem változott Hongkong-i találkozásunk óta, Ophra viszont hosszú interjúban faggatott az elmúlt évekről.
Barngelina-éknál mind a 100 gyerek jól van, a Dalai Láma pedig örömmel vette Ázsiai jöttünket. Will és George is rendben vannak, de Anthony hallgatott az állapotáról, mint egy bárány.
Aztán partiztunk egy kicsit Jacko-val és végül egy fogadáson köszöntünk el Jackie Chan-tól. Szóval jól vagyunk. Eszünk, iszunk, mulatunk, de a legfontosabb: tanulunk. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése