CRASH! BOOM! BANG! - azaz a SONGKRAN

Hát ez valami fantasztikus! A munkám során sok-sok rendezvényen vettem részt, kicsiken és hatalmas banzájokon egyaránt, de ez a Songkran nem hasonlítható semmihez.

Nehéz átadni az érzést és hitelesen mesélni róla, mert arra a megállapításra jutottam ezzel a fesztivállal kapcsolatban, hogy ha ezt áthelyeznénk Magyarországra, akkor 8 percen belül fékezhetetlen tömegverekedés alakulna ki, számtalan halálos áldozattal spékelve, a világsajtó pedig hetekig velünk foglalkozna és ismételten nem a kiemelkedő GDP-nk miatt. Szóval ha valaki szeretné tudni mi is a Songkran, annak mesélek róla. Ha valaki meg szeretné tapasztalni, akkor ne habozzon és jövőre töltsön egy pár napot itt Thaiföldön, garantáltan emlékezetes élmények tulajdonosa lesz utána.

A SONGKRAN, azaz a Thai újév minden évben április 13 és 16 között, egy hatalmas fesztivál keretein belül kerül megrendezésre és ez egyben Thaiföld legnagyobb ünnepe is. Ez az esemény nemcsak itt Thaiföldön, de Kambodzsában, Burmában és Laoszban is hatalmas buli.

Régebben asztrológiai számítások alapján határozták meg a napját és az év is áprilisban kezdődött, de mára már a nap is fix és az év is januárban indul, csakúgy mint Magyarországon. A legnagyobb fesztivál Chiang Mai-ban van a Wikipedia szerint is, ahol 6 napon át folyik a parti és rengeteg külföldi látogatót is vonz ez a kivételes fesztivál.

Chiang Mai-ban az ünnepség egy hatalmas felvonulással kezdődött. A helyi előkelőségek és méltóságok egy emelvényen üldögélve nézhették végig a csoportok bemutatóit, táncait és fergeteges öltözeteit. Több ország is képviseltette magát és volt olyan csoport is, ami 200 főből állt.

Mi az út széléről figyeltük és fotóztuk őket. Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy mekkora fegyelemmel és büszkeséggel tudtak vonulni még azok az emberek is, akiken sok kilónyi ruházat volt, a 48 fokos hőségben.

Sőt voltak olyan felvonulók is, akik a tűzforró aszfalton mezítláb meneteltek. A legutolsó kocsin pedig megpillanthattuk Miss Songkrant is. Furcsa, hogy pont őt ítélte a zsűri és a nép a legszebbnek, mikor olyan gyönyörű thai lányok vesznek minket körül nap mint nap, hogy én is sárga leszek csakúgy mint ők, de persze én az irigységtől.

Lila ruhában és virággal a hajában, az akkor megválasztott legszebb hölgy: Miss Songkran

Eszméletlen a hőség, alig lehet levegőt kapni a városban, hiszen ez az év legforróbb időszaka. Napon a hőmérőnk gyakran kúszik 50 fok fölé, ezért is vagyok nagyon hálás az ünnepség és a parti fő motívumáért a vízlocsolásért. A képlet a következő: mindenki mindenkit locsol.

Tamara volt a legnagyobb gengszter, olyan jól szórakozott, hogy alig bírtuk hazarángatni.

Voltak igen komoly fegyverek is.

A tuk-tuk taxikat sem kímélte a tömeg.

Népszerű volt a háton hordható tartály is. Ilyet utoljára drága nagyapámon láttam permetezés közben.

A víz mennyisége a finom spricceléstől a durva slaggoláson át bármi lehet. Nem számít, hogy akarod –e. Ha kimész a házadból, akkor akarod. A víz tisztasága nem tisztázott. Meríthetsz a földről, a csapból, a folyóból. Önthetsz fejre, nyakra, hátra, de akár arcba is. Egy a fontos: ÉLVEZD! Az emberek folyamatosan táncolnak, bömböl a zene, a tömeg együtt lüktet. Mindenki boldog és felszabadult.

Mi is egy ilyen pick up platóján buliztuk végig a fesztivált.

Hogy a valódi életérzést átélhessük, az egyik napon kamera nélkül, egy pick up truck platóján indultunk bulizni, egy hatalmas hordó jeges vízzel. 3 órán át kocsikáztunk a belvárosban és élveztük a ránk ömlő eszméletlen mennyiségű vizet. Felejthetetlen élmény volt. Sikítottunk, visítottunk, nevettünk órákon át. Arra gondoltam, hogy bárcsak Magyarországon is láthatnék ennyi békés, boldog és vidám embert egyszerre. Szentül hiszem, hogy szükségünk lenne rá...