5 nap és indulunk! Olyan sok és olyan kevés! Sok, hiszen egy bő fél év utolsó 5 napja ez, amit szinte képtelenség már kivárni és kevés mert a Mindenható erre az utolsó röpke időszakra desszertet küldött a már megfőzött menüsorom végére. Félek, hogy csak arra lesz elég az idő, hogy megkóstoljam a tejszínhabot a tetején...
Igazi ajándék vagy nekem ÁDÁM, aki a szívem és a testem mellett talán a lelkemet is megkaphatnád!
A sors rendelkezett, meghallgatta az imáimat és most mosolyogva követi minden lépésünket. Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert valóra válik!
Mindig is imádtam Váci Mihályt, aki őrületesen elementáris erővel tör bele a gondolataimba és verssorai egyre újabb és újabb oldalról nyernek értelmezést az elmémben. Most megint magaménak érzek egy különleges részletet, ami már most tudom, hogy 10 000 m magasan a levegőben meg nem szűnő gondolatként fog táncolni a fejemben, mikor átszelem Ázsiát.
"Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése