MAN IN THE MIDDLE, azaz valóban az ember a világ közepe?

A természettel összhangban élni, talán a legjobb dolog a földön. (Oké tudom van még néhány másik is...) Az ázsiai emberek többsége buddhista vallású, ami miatt még nagyobb tisztelettel és odafigyeléssel adóznak a környezetüknek, a velük élő akármilyen fajta és méretű kreálmányoknak. Rossz szándékkal soha, de soha nem pusztítanak el élőlényeket az otthonukban, lehet az akár egy pók vagy egy csótány, akkor is szeretettel és tisztelettel tekintenek rá.

Agáma

Thaiföld, lévén, hogy trópusi ország, rengeteg számunkra különleges állatfajnak ad otthont.

Ezek a jószágok a kapunk előtt szabadon legelésznek.

Ez a veréb bébi nálunk született.

Banánpók az utcánkban, erős méreggel.

Alvó agáma.

Kabóca. Rettenetesen tud visítani.

Szöcske.

Sáska

Hernyó.

Lassan kezdünk hozzászokni a folyamatos csípésekhez, a házban korzózó 4-5 centi nagyságú csótányokhoz, a tető alatt élő denevér kolóniához, a gekkók és tokék folyamatos jelenlétéhez vagy éppen ahhoz, hogy szembe sétál velünk egy elefánt.

Szitakötő a kiterített ruhánkon.

Na ez egy igazán különleges állat. Olyan mint egy miniatűr sárkány, a neve pedig: Sziámi repülő agáma.

A hasában pedig 4 darab tojás.

Gekkó baba a születése utáni órákban.

Sokszor azt sem tudjuk, hogy milyen élőlénnyel találkozunk, de mivel "Ádám a bátor" gond nélkül fogdos meg mindent, így egészen közelről is meg tudjuk szemlélni ezeket a különleges kis teremtményeket.

A mi drága békánk a teraszunkon.

Van Chiang Mai-ban egy különleges hely, egy múzeum, ami egy magánházban található. A pontos neve: Museum of World Insects and Natural Wonders. (72 Nimmanhemin 13 Huay Kaew Road, nyitva tartás: minden nap 09:00 - 17:00)

A címet könnyű megtalálni, de egy pillanatra elbizonytalanodhat a látogató, mert bizony tárt kapuk nem várják, a bejutáshoz csöngetni kell. Maga a múzeum tulajdonosa üdvözli az érdeklődőt és bizony mikor megláttam a New York Times újság egyik példányát a falon, amiről a hölgy nézett vissza rám, kicsit zavarban is éreztem magam, hogy ilyen hihetetlenül különleges fogadtatásban van részünk. Az idős néni készségesen, tökéletesen hibátlan angollal üdvözölt minket és kb 20 percen át mesélt arról, hogy milyen céllal jött létre ez a múzeum és ebben mi volt az ő szerepe. Na akkor most beavatlak Titeket is, mert még biztosan nem értitek, hogy hogy jön a sok tücsökhöz és bogárhoz ez az egyedülálló múzeum.

A történet 1959-ben kezdődött, amikor Dr. Rampa Rattanarithikul egy a malária kutatására létrejött csapatban kezdett dolgozni. Ez adta neki a kezdő lökést, hogy kutassa, gyűjtse és rendszerezze a különböző rovarfajokat és megalapítsa a saját rovar múzeumát. Róla kapta a nevét két szúnyog faj is, az általa felfedezett 13-ból.

A számos diplomával, díjjal és kitüntetéssel büszkélkedő hölgy a legnagyobb természetességgel fogta meg a kezünket, ahogy vezetett minket a múzeumban és közben simogatta Tamara fejét, ahogy a kutatásairól mesélt. Neki és a férjének köszönhetően a kiállításon 4 668 rovarfaj látható, amit szenvedélyes munkával egy életen át, az elmúlt 50 évben gyűjtöttek össze.

A malária sajnos még mindig sok ezer áldozatot szed a térségben. A doktornő rengeteg energiával állította össze a szúnyogokról szóló részleget, ami alapos és részletes képet ad a betegség kialakulásáról és tüneteiről. Tudtátok hogy Thaiföldön 459 szúnyogfaj él?

A kiállításon a vérszívók mellett látható még rengeteg pillangó, szitakötő, bogár, sőt olyan ritka ízeltlábú faj is, amit még a mai napig nem neveztek el. A felső szinten sok 500 millió éves kövület is helyt kapott, de látható néhány érdekes kő és tengeri kagyló is a vitrinekben.

Nincsenek őrök, nincsenek kamerák, pedig az érték az épületben szinte felbecsülhetetlen. Ami nincs vitrin mögött, azt bátran meg lehet tapogatni, minden kérdésre szívesen válaszolnak. A kiállított élőlények mindegyike azután került begyűjtésre, hogy a természetben elpusztult. A látogatásunk végén egy közös fotó is készült rólunk, amit majd e-mailben fogunk megkapni. A múzeum mottójával kívánok mindenkinek kevés szúnyogcsípést és sok harmonikus évet a környezettel és az élőlényekkel.

Darázskaptár.

"The purpose of conserving natural treasures within the museum is to encourage and inspire people to understand, reconnect with and care for all creation - for the benefit of all living things now and throughout all times of this wondrous world."