MOVING ON UP, azaz a barlangból a hegytetőre

Azt tartják, hogy az igazi magasságok megéléséhez, ismernünk kell a mélységeket is. Talán ezért, talán csak az együtt töltött idő miatt, az első csapat kirándulásunk nagyon jól sikerült. Egy varázslatos helyre vezetett az utunk, ahol mély és magas összetalálkozik, a föld alatt és a föld fölött a természet megtörhetetlen harmóniában él.

Chiang Mai-tól 35 km-re északra található a Muang On Cave. A belépő 20 bath fejenként, a gyerekeknek nem kell fizetni. A hegyhez egy rövid szerpentinen vezet fel az út, aminek a tetején  ingyenes parkoló és árusok várják a látogatókat.

A gyalogút kezdőpontjától lépcsősor vezet, egészen a barlang bejáratáig. Az elmúlt századokban a thai emberek sokszor bújtak el itt, főként a burmai  seregek elől. A hőség egy kicsit kellemesebb a barlangban, viszont számomra meglepő módon a páratartalom igen magas, így izzadtunk rendesen, mire lemásztunk az aljára.

A barlang belseje nem túl nagy, jobbra-balra pár száz métert lehet sétálni csupán. Az út alatt van néhány rész, ami Tamara számára volt méretezve, így nekünk szinte fekve kellett átbújnunk a réseken.

A hegy belsejében találkoztunk néhány imahellyel, egy fekvő Buddha szoborral és egy dinó kövülettel is, ami mellett mi simán elmentünk :-), csak utólag olvastam róla.

A legalsó szint centrumában egy impozáns, 9 méter magas cseppkő áll, ami mellett még Ádám is eltörpült. A fal a legtöbb helyen nagyon sima, érezhető, hogy sok munkát tett bele a víz a felszín kialakításába. A mászás le-fel kb. 30 percet vesz igénybe, víz és zárt cipő javasolt, de pulcsira vagy melegebb ruhára egyáltalán nincs szükség. Persze mikor felértünk a kijárat közelébe, leejtettem valamit, ami a barlang alján landolt, így Ádám kétszer is megtette az utat, de neki nem tartott 30 percig. Kezdőknek azonban nem ajánlom ezt a tempót.

Szükség is van az erőnlétre, ha a túra második felét is meg kívánja csinálni valaki. A lelkes vállalkozónak egészen pontosan 900 lépcsőfokot kell, szinte függőlegesen megmásznia. Meginterjúvoltam a többieket a túra után néhány nappal, hogy mennyire volt megterhelő számukra a feladat, de őszinte mosolyt csak Ádám arcán láttam, így javaslom a személyes kipróbálást mindenkinek, hogy képet kapjon. Én speciál a majdnem beledöglöttem leírással állok a legközelebb a valósághoz, de persze egymagamban nem lehetek reprezentatív minta. Szóval hajráááááá!

De térjünk vissza a hegytetőre, ha már végre feljutottunk. Az időzítés tökéletes volt. A naplemente nevű kedvelt jelenség éppen megkezdte tevékenységét és rajtunk kívül alig-alig lézengett valaki a csúcson. Körülöttünk hatalmas hegyek és lélegzetelállító látkép 360 fokban.

A hegytetőn egy varázslatos gong áll, aminek a megszólaltatása mindannyiunkra különleges hatással volt. Olyan rezgést hallottunk, amivel testet, lelket lehetne gyógyítani. Berezegtette a levegőt körülöttünk és elindult körös-körül a hegyek felé, hogy elvigye a hírünket, tudassa mindenkivel, hogy ott vagyunk.