CELEBRATION, azaz 9 gyertya és kakadu röptetés

Emlékszel még, hogy milyen volt a 9. születésnapod? A 20. vagy a 30. megmaradt a memóriádban? Vajon csak a fényképek hozzák vissza a gyermekkorunk tortafújásait vagy valóban vannak olyan napok, amik kristálytisztán elraktározódnak az elménkben? Mitől is maradhat fontos egy emlék, mitől is lehet valóban feledhetetlen egy szülinap? Minden amit megélünk, a miénk marad. Ha fontossá tesszük, ha tartalommal töltjük meg, épülhetünk belőle. Remélem, hogy Tamarának ez a 2013. 04. 27. is egy ilyen nap lesz, ha egyszer majd a felnőtt életében visszagondol rá, hogy milyen is volt Thaiföldön élni és 9 évesnek lenni.

Reggel már korán elkészültünk és elindultunk a Chiang Mai-i állatkertbe, hogy megünnepeljük Tamara szülinapját.

Első körben a hosszú nyakaké volt a főszerep, megcsodáltuk a rózsaszín flamingókat, a tojást őrző struccokat és megetettük a zsiráfot.

A nyakak után az ormányé volt a terep. Itt a városban több ezer elefánt él. Az állatkertben is több helyen kóricálnak. A helyieknek ez teljesen természetes, de nekünk hatalmas élmény, hogy ekkora állatokkal testközelben találkozhatunk, megsimogathatjuk, megetethetjük őket.

A fókashow látványos volt ugyan, de rengeteg ember zsúfolódott össze egy kicsi helyen és bizony a közel 50 fokos hőmérsékletben ez nem túl élvezetes, így nagyon örültünk, amikor az állatshow szellős arénájába érkeztünk a zoo busszal.

Tamara itt kakadut reptetett, amiért teljesen odavolt. Imádtam nézni az arcát, ahogy kacagott, amikor a madár a kezére szállt.

Az akvárium sajnos zárva volt, így csak kívülről láttunk cápát, viszont a pandák kárpótoltak bennünket egy kicsit. Az állatkert tagja a panda szaporító programnak, amiben igen sikeresek és amire rendkívül büszkék.

Az állatkertbe a belépő 100 bath a felnőtteknek és 50 bath a gyerekeknek. A show műsorok ingyenesek. Az állatkerti busz ugyanannyiba kerül, mint a belépő.

A bejáratnál kapott térkép használhatatlan, ennek segítségével senki ne induljon el! Pont olyannak tűnik, mintha a rajzolója még életében nem járt volna a kerítésen belül. Először mérgelődtünk rajta, aztán már csak röhögtünk. Sem az arányok, sem az utak nem stimmelnek. Viszont legalább színes volt. :-)

Délután ebédelni mentünk arra a helyre, amit még Adriánnal fedeztünk fel és ahol továbbra is nagyon jó kaját csinálnak,

aztán jött a díszvacsora és a torta, amit a helyi piacon szereztünk be.

Rendes tortát nem sikerült találnunk, így ezt a csodás ízetlen valamit tálaltuk. Ádámmal hosszasan gondolkoztunk, hogy vajon miből lehet, de nem sikerült rájönnünk. Nyomokban még mindig fellelhető a hűtőben..., de még így sem lesz annyira maradandó, amennyire Tamarának a 9. szülinapja lesz majd (remélem). A következőt már a tervek szerint egy másik országban ünnepeljük, hogy Magyarország, Egyiptom, Franciaország és Thaiföld után, megint legyen valami emlékezetes az életében, ha a szülinapjaira gondol... :-)))