I WANT TO BREAK FREE, azaz a Mae Kuang Reservoire

Volt egyszer egy álom, egy álom, ami valóra vált. Egy álom, ami az én fejemben született és sok ember életét változtatta meg. Egy álom, melynek részese volt egy barát, aki egészen eddig kalandozott velem, velünk. Adrián ideje Thaiföldön lejárt és úgy döntött, hogy újra Magyarországon nézi a napfelkeltéket. Sok sikert Neked Adri, habár egy fél világ elválaszt bennünket, mindig itt vagy a szívemben.

Elkövetkezett hát a hármasban töltött első igazi hétvégénk Thaiföldön. Mivel a száraz-meleg évszak kellős közepén járunk, a napközbeni 45-48 Celsius fok teljesen átlagosnak tekinthető. Ezt a hőmérsékletet sokkal könnyebb elviselni a víz közelében, így felkutattuk a hozzánk legközelebb eső tavat, hogy egy kellemes napot tölthessünk a víz tetején ringatózva.

A Mae Kuang víztározó 20 km távolságra esik tőlünk és nem csak a mezőgazdaságnak tárol vizet, de az csapvizünk is ebből készül. Hihetetlen népszerű a horgászok körében is, rengeteg iroda szervez ide horgászprogramokat az érdeklődőknek. A víztározót négy folyó táplálja és 443 méterre emelkedik a tengerszint főlé.

Grinccsel indultunk útnak. A kocsiban kb 60 fok uralkodik, a bőrülések hívogatóan várnak csupasz combunkra, a forró menetszél lebegteti a hajunkat, az izzadtságcseppek szikráznak a perzselő napsütésben. Igen, Grincsben nincs légkondi, de már egészen jól megszoktuk. Ahogy elindulunk a 118-as úton a víztározó felé, belefutunk egy aszfaltozásba. Ízzó forróság ömlik a kocsiba, folyik mellettünk a szurok, beterít mindent a kátrány szaga. Fiatal pocakos thai lány áll a munkások között. Szépen kerekedő hasa azt mutatja, hogy hamarosan kisbabája fog születni. Dolgozik. Ő dolgozik. Minden elismerésem az övé.

Az úton gyönyörű virágokra leszünk figyelmesek. Csodaszép a kép, ahogy a neon zöld rizsföldek keretezik a piros virágokat.

A GPS teljesen félrevezet minket. Farolunk jobbra-balra Grinccsel a poros úton, hogy megtaláljuk a helyes utat. Néha tehéncsordákba botlunk. Türelmesen kivárjuk, hogy a kis boci jóllakjon, aztán folytatjuk az utat. Itt senki sem siet.

Közben  a gát kieresztőjét is megtaláljuk. félelmetes érzés alatta állni. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi van a másik oldalán és ugye ez itt Thaiföld, szóval fel voltunk készülve, hogy bármelyik pillanatban egy Balaton méretű folyam mos le minket az útról. Szinte eltörpültünk a hatalmas gátfal mellett.

Aztán végre megtaláljuk a sorompót és hirtelen a gát tetején állunk. Lélegzetelállító a látvány. Az idő nagyon párás, de így is csodaszép a táj.

Hatalmas vízfelület az egyik oldalon és Chiang Mai a másikon. Mi pedig a kettő között.

Sehol egy teremtett lélek. Arra gondolok, hogy még soha életemben nem voltam egyedül egy ekkora területen. Sem a parton, sem a gátnál nem találkoztunk emberekkel. Olyan volt, mintha az egész tó a miénk lett volna. Sehol egy pisszenés, sehol egy lépés zaja, sehol egy megcsörrenő telefon. Csak mi hárman. Végtelenség. Szabadság. Élet.

Sajnos a vízhez nem tudtunk lemászni, így a fürdés elmaradt, de az élmény megmarad. Útközben viszont találkoztunk egy nagyon furcsa kreálmánnyal. Latinul Calotes Mystaceus névre hallgat. A név mögött egy gyík rejtőzik, aminek olyan különleges színe van, hogy addig kergettük, míg le nem tudtuk fényképezni. Hihetetlen, nem? :-)

SHAKE IT UP, azaz indul a suli

Kontinensváltásunk egyik nagyon fontos feltétele az volt, hogy a gyermek továbbra is megfelelő képzés mellett élhesse az életét, azaz találjunk számára egy minden igényt kielégítő iskolát Ázsiában. Ismerve Tamarát tudtam, hogy semmilyen nehézséget nem jelent számára, hogy  idegen környezetben, ismeretlen emberek között kell megtalálnia a helyét, így nagy lelkesedéssel és még annál is nagyobb röhögéssel ért véget a beiratkozás.

Kiválasztottam egy nemzetközi iskolát, ahol a föld minden részéről érkező, 1000 színes nyelvet beszélő iskolások töltik meg a pálmafák árnyékában álló, játszóteres, uszodás iskolaépület színes tantermeit. Nagyon-nagyon jó érzésekkel telve sétáltunk körbe az épületben. Imádom, hogy mindenki kedves, mosolygós, illedelmes. Ilyen környezetben egyszerűen TE sem tudsz másképp viselkedni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a pedagógusok nyitottak és elfogadóak legyenek a gyerekekkel, mert olyan sok ország tradíciója és kultúrája egyesül itt egy pontban, egy épületben, hogy megfelelő hozzáállás nélkül, hamar anarchikus hangulat alakulhatna ki. A gyermekek olyan szenzorokkal bírnak születésüktől egy bizonyos ideig, ami csalhatatlanul tudatja velük a valóságot. Nem gondolkoznak a dolgokon, hanem szimplán érzik a világot maguk körül. Ezt a szenzort gyalulja módszeresen a fejlett nyugati társadalom, hogy a palánták minél hamarabb engedelmes humán egységként funkcionáljanak, lehetőleg a legkevesebb egyéni akarattal, kreativitással, döntésképességgel. Tapasztalat és statisztika is egyben, hogy minél alkalmazkodóbb egy gyermek, annál kevésbé lesz sikeres felnőtt. Az alkalmazkodás szerintem egy hamis biztonságérzet, a felnőtt társadalom felé irányuló megfelelni akarás. Boldog és sikeres ember nagyobb eséllyel válhat valakiből, ha önmaga elvárásaihoz alkalmazkodik, mert a másnak történő megfelelés által kapott boldogságérzet, megint csak hamis, hiszen nem az egyénről szól, hanem külső tényezőtől generált.

Szóval a suli ezen a területen igazán kecsegtető alternatívákat kínált, így hát beírattam Tamarát.

Ígérem most jön a vicces rész! Nem lesz több szociálpszichológia. :-)

Az épület körbejárása után az iskola vezetőjének a szobájába sétáltunk, hogy a további részletekről egyeztessünk. Kellemes, barátságos környezet, a szoba egyik oldalán majdnem végig üvegfallal, a folyosón pedig nyüzsgő emberekkel. Belépünk a szobába és hellyel kínálnak. Az iskolavezető leül az íróasztal egyik oldalára. Odalépek a nagy gurulós fotelhez, hogy beleüljek... A fotel kigurul alólam és hatalmas robajjal elvágódok a földön, miközben az igazgató asztalát markolom és rántom magamra. Hanyatt fekszem a földön. Kinyitom a szemem. Rohadt nagy csend van. Mindenki engem bámul. Kitör belőlem a fékezhetetlen röhögés. Nem mernek velem röhögni. Fekszem a földön és nem bírom abbahagyni. Fulladozva, kapálózva röhögök. Átfut az agyamon, hogy ez vér ciki, fel kéne állni. Ekkor Tamara rám veti magát a földön. Azt ugyan látja, hogy röhögök, de közben érzi a bennem feszülő kínt is, így rajtam fekve sírva fakad. A helyzetet már nem lehet fokozni. Totál égés. Feltápászkodunk. Az emberek rendkívül tapintatos módon úgy tesznek, mintha semmi se történt volna. Észrevétlenül kicserélik a széket egy nem gurulós fajtára. ÁJEM OKÉ, ÁJEM OKÉ kijelentésekkel próbálom oldani a feszültséget, de nem bírok magammal. Lónyerítésre hasonlító, belülről feltörő röhögéshullámok törnek rám, melyeket köhögésnek álcázok, viszonylag kevés sikerrel. Pár perc alatt végzünk, mindenki érzi, hogy ez nem az a helyzet, amikor az iskola napirendjéről fogunk csacsogni. Beülünk a kocsiba. 10 percig spriccel a szememből a könny, nem bírok vezetni.

Elkezdődött a suli. Tamara itteni időszámítás szerint harmadikos lett. Imádja. Reggel beül az iskolabuszba és úgy távozik.

Délutánra 100 új angol szóval a birtokában tér haza, de persze engem is folyamatosan vizsgáztat a thai szavakkal. Pont két hónap kellett neki, hogy lehagyjon a thai tanulásban. Már simán kommunikációba bonyolódik a thai szomszédunkkal. Irigylem. A világ legtermészetesebb módján éli meg, hogy minden megváltozott körülötte. Nem kérdez, nem aggódik, nem filozofál, csak élvezi. Éli az életét, megtapasztalja ezt a különleges világot és remélem magába szívja az összes jót és értékeset, amire szüksége lesz majd a további életében.

Első nap az iskolában

Az étlap

SOMEWHERE OVER THE RAINBOW, azaz a vízumhosszabbítás

A Thaiföldi legális tartózkodásnak a magyar állampolgárokra nézve több módja és lehetősége is van. Kérek mindenkit, hogy aki valaha utat tervez ebbe az országba, mindenképpen tájékozódjon a hatályos szabályokról, mert az alábbiakban olvasható adatok lehet, hogy holnapra már érvényüket vesztik. Mi is meglepődtünk néhány dolgon, ami az otthoni készülődés alatt még teljesen másképpen volt, mint a napokban. A szivárványon túl, ahol mindig süt a nap, bizony hamar dühös és reményvesztett lehetsz, ha szembesülsz azzal, hogy még az emigráción sem egyértelműek a törvények.

A szivárványon

Tehát a lehetőségek:

1., Vízum nélkül

Szállj fel egy repülőgépre, érkezz légi úton és 30 napig élvezheted az ország vendégszeretetét.  Érkezz szárazföldön és ugyanez a lehetőség illet meg, de csak 15 napig. Semmilyen engedélyre, papírra, vízumra nincs szükséged. A belépéskor kapsz egy fehér papírt az útleveledbe, amit a kilépésig kötelező megtartani. Ezzel is bizonyítod a tartózkodásod legalitását. Ha tovább maradsz, akkor napi 500 bath büntetést kell fizetned. Ha ezután vissza szeretnél térni Thaiföldre, akkor legalább 30 napot kell várnod, hogy újra beléphess vízum nélkül. Ha megint maradtál 30 napig, akkor a kilépés után már 60 napig nem léphetsz be az országba legálisan. Ezek a belépések csak légi úton történő érkezés alkalmával érvényesek. Ha kombináltan utazgatsz (földön, vízen, levegőben), akkor majd úgy lesz, ahogy a thai határőr jónak látja. Erre az esetre a Magyar-Thai Nagykövetség sem tudott konkrét választ adni. Mindenkinek sok sikert!

2., Turistavízummal

Magyarországon kérhető turistavízum, melynek díja 36 euró. Ezzel 60 nap tartózkodás garantált. Az országot elhagyni nem lehet vele, mert csak egyszeri belépésre jogosít. Aki 60 nap után még igényel egy kis Thaiföldet, az a helyi Emigrációs hivatalban 1 900 bathért extra 30 nappal meghosszabbíthatja a vízumát.  Ha tovább maradsz, akkor napi 500 bath büntetést kell fizetned. 180 nap alatt turistavízummal összesen 90 napot lehet legálisan az országban tartózkodni. Amennyiben többszöri belépésre is jogosító vízumot kérsz, melynek belépésenként 1 900 bath az ára, akkor a 90 napot bármilyen kombinációban össze lehet hozni. További hosszabbításra ezzel a vízumfajtával nincs lehetőség. Hogy mikor lehet újra igényelni? Fogalmunk sincs. Ha valaki tudja, akkor szívesen veszem az infót.

3., Tanulóvízummal

Ez egy viszonylag jó megoldás a hosszabb távú tartózkodásra. Neve: NON-ED vízum. A kiállításához szükség van egy thai iskolára, ami igazolja a tanulói jogviszonyt. A vízum díja 60 euró. A vízumot csak Thaiföld országhatárán kívül lehet átvenni. (Mi van??? Ekkora hülyeséget! Ezért kell most Ádámnak Burmában éjszakáznia. No comment) Érvényessége a belépéstől számítva 1 év, de 3 havonta hosszabbítani kell, melynek költsége 1 900 bath/fő/alkalom. Hát ez történt most velünk is. Letelt az első 3 hónapunk és találkoznunk kellett a hivatallal...

4., Kísérővízummal

Ez az a bizonyos NON-O vízum. Ezt a fajtát kapta Tamara, mint a jogosult gyermek, a szülők után. Feltételei megegyeznek a tanulóvízuméval, csak nem kell hozzá iskolai igazolás. Kiállítása mindig egy másik érvényes vízum függvénye.

5., Sportoló vízum, Nyugdíjas vízum, Szerzetes vízum, Munkavállalói és egyéb vízum

Ezeket a típusú vízumok nagyon jó feltételeket kínálnak a legális tartózkodásra. Részletekről érdemes a követségeken érdeklődni. 

Tények, kulisszatitkok és újabb 3 hónap

A hosszabbítás nem egyszerű feladat. Csak azért, hogy senki ne higgye, hogy egy autentikus thai épület légkondicionált szobájában teázgatva, 10 perc várakozás után fogja megkapni a hosszabbítást, beavatok mindenkit a kulisszatitkokba.

05:59 és már pozícióban vagyunk

Az épület oldalán ez olvasható: open from about 08:00, ami annyit tesz, hogy kb. 08.00 kor nyitnak. Hát vagy igen vagy nem. Mikor mi ott voltunk, akkor "vagy nem". Ahhoz, hogy a délelőtt folyamán foglalkozzanak veled, benne kell lenned az első 20 érkező táborában. Mi az ötödikek voltunk és hajnali 5:55-re érkeztünk.

Reggel 06:15, még sötétben, de a tömeg már alakult

Innen indul a maratoni sorban állás. Az első etap a nyitásig tart. Ekkor megkezdődik az ádáz harc a sorszámokért. A hosszú órák alatt összegyűlt összes ember, egymást taposva igyekszik sorszámhoz jutni. Egy fő thai osztogató áll a tömeg közepén és próbál úrrá lenni a bábeli zűrzavaron. Mi Adrival tökéletes stratégiával tartottuk az érkezési pozíciónkat. Ő könyökkel és testtel ellentartott én meg teljes erőmből próbáltam a helyemen maradni, mire végül megszereztük az ötöst. :-) Na itt lehet először hátradőlni. Ugyebár bejutottál a "döntőbe" és nem kell tovább a pozíciós sorban álldogálni, azaz, ha a melltartóba visszarendezed a cickókat a normál állapotba és visszapöckölgeted a tangapapucsra a lábujjaidat, akkor végre vehetsz egy mély levegőt is, mert nem kell tovább az előtted, melletted, mögötted álló emberek hajnali szájszagát szipóznod.

Mikor a sor körbeéri a hivatalt

Innen jön a türelemjáték. Szépen, ügyesen kivárod, hogy a kapott sorszámmal sorra kerülj és beválthasd azt egy másik sorszámra, ami a kívánt ügyintézésre jogosít. Ugye milyen egyszerű??? Tehát eddig volt 2 db számod. Na ezután vársz szépen és türelemmel, hogy felvillanjon a Te szerencseszámod. A miénk a 8-as volt. Ha ez megtörténik, akkor átküzdöd magad a tömegen és leülsz szépen a székre, amit kijelölnek számodra. Itt jön a szokásos formalitás. Mindenből kell "kopi", aztán a "kopiról" is kell egy "kopi", aztán mikor már minden "dáböl kopiban" is megvan, akkor felállhatsz a székről és majd szólítanak. Nekünk a 8-as sorszámmal 11:50-re lettek kész a dolgaink, ami olyan rendkívül hosszú és bonyodalmas ügyintézéssel párosult, hogy kaptunk egy pecsétet az útlevelünkbe. Erre csupán 6 órát kellett várnunk és kettőnknek 3 800 bathba (30 400 Ft) került. Így pillanatnyilag 4 dátum szerepel az útlevelünkben, már komoly gondolkodásba kerül, hogy melyik mihez kapcsolódik. 

Ekkor szerettem volna drága gyermekem Tamara vízumát is meghosszabbítani, melyre nem volt lehetőségem, mert a Thai Emigrációs hivatal nem látta bizonyítottnak, hogy én vagyok a gyermek anyja. Azt mondták, hogy az eredeti anyakönyvi kivonat, melyben szerepel az anyaságom és a vízum, amit a thai hivatal az alapján állított ki a gyermeknek, hogy én vagyok az anyja, nem elegendő bizonyíték arra, hogy én vagyok az ANYA. Ezen azért a hivatalnok is elmosolyodott egy kicsit, de ha már egyszer ezt kimondta, akkor az így van és kész. Kérdeztem tőle, hogy akkor mi bizonyítaná, hogy valóban én vagyok az anya. Azt mondta utazzak el Bangkokba, mert ott a követségen kiállítanak majd egy papírt, hogy vagyok, aki vagyok. Illedelmesen megköszöntem a fantasztikus segítséget és távoztunk. Felhívtam a bangkoki magyar konzulátust, hogy a helyzet megoldásában a segítségüket kérjem. Az itt elhangzott beszélgetésről majd egyszer, egy másik országból, egy másik helyzetből fogok bővebben írni. A konklúzió csak annyi, hogy van az a pénz, amiért papíron is én lehetek a gyermekem anyja. Tuti szupi! Csak arra leszek kíváncsi, hogy az euróban szabott, de thai bathban kifizetett magyar követség által kiállított, thai nyelvű papírért, melyik ország törvényeiben meghatározott áfa-t kell majd megfizetnem???

Ezt Tamara is viccesnek gondolta

HOLIDAY, azaz nyaralunk - 4. befejező rész

Kérek mindenkit, hogy aki még nem fújt el legalább 16 gyertyát a szülinapi tortáján, az most ugorjon egy másik blogbejegyzésemre és szórakozzon jól. A következő téma, nem gyerekeknek való!

Pattaya.

Egy hely Bangkoktól 165 km távolságra.

Egy hely, ahol 100 000 ember él.

Egy hely, aminek klímája és tengerpartjai vonzzák a turistákat.

Egy hely, ahova sokszor bizony nem pancsolni érkeznek az emberek.

Egy hely, ahol pénzért szó szerint bármit megkaphatsz.

Egy hely, ahol az éj ezernyi fájdalmas titkot takar.

Egy hely, ahol törékeny fiatal lelket hullanak percenként darabokra.

Egy hely, ami csodaszép napernyőkbe burkolózik, hogy elrejtse elképzelhetetlen mocskát az ernyők színeibe.

Egy hely, melynek ha rossz ajtaján lépsz be, soha többé nem lehetsz az, aki előtte voltál.

Egy hely, melynek színes neontáblái mögött az eldugott szobákban, az egyik lény a mennyországot, a másik a poklot éli meg.

Egy hely, ami mellett senkinek nem szabadna szó nélkül elsétálnia, hogy aztán kiterítse drága fürdőlepedőjét a homokba és boldogan napozzon, a tenger lágy hullámzása mellett.

Egy hely, ahol éjszakáról - éjszakára "igaz" szerelmek születnek.

Több millió szexturista érkezik évente Thaiföldre. A legtöbben Bangkokban és Pattaya-n jutnak a remélt boldogsághoz.

Több százezer szexrabszolga dolgozik Thaiföldön. A legtöbben alig jutnak hozzá a napi rizs adagjukhoz. A leges-legszomorúbb, hogy a szexmunkások között rengeteg fiatal és bizony nagyon sok gyerek, kisgyerek is van. Beteg, aberrált, mocskos, férfiak erőszakolnak meg akár csoportosan is pelenkás gyerekeket. Olyan emberpalántákat, akik teste tele van cigaretta okozta égési sebekkel, szájuk tályogokkal, lelkük pedig már rég nincsen. Nagyon sok közöttük az AIDS beteg, akiknek életük első és utolsó emléke nem is lehet más mint a fájdalom.

Sétálj csak az utcán és figyelj! Láss be a csillogás mögé egy kicsit. Ne hagyd, hogy elkápráztasson a pezsgés, a fény, a kavalkád. Félrehúzott függönyök mögött babakezeket fogsz látni, tejfogak villannak majd vissza az üvegfal mögül, ahogy gépiesen rád mosolyog egy tökéletesre sminkelt 10 éves arcocska.

Thaiföldön büntetik a prostitúciót. Persze van az a pénz, amiért már nem is akkora bűn análisan megerőszakolni egy 8 éves kisfiút, egy gyermeket, akinek talán nincs is neve, soha nem simogatta meg senki és még egyszer sem ünnepelték meg a születésnapján. Micsoda földöntúli élvezet lehet a végtelenségig alázni egy 20 kg-os védtelen vérző, sajgó testet? Mekkora férfi lehet az a saját szemében, akinek szexuális izgalmat okoz az embertelenség? Micsoda képmutatás, hogy a határon meghurcolnak ha találnak nálad egy pornó magazint, de a szemét titkaidat pár ezer bathért megtarthatod magadnak? Az utóbbi években az ország felvette a kesztyűt és igyekszik megállítani a gyermekprostitúció terjedését. Szívesen segítenék nekik. Hogy lehet az, hogy ekkora önzetlen igyekezettel harcolnak valami ellen, amit én sétálás közben, keresés nélkül is láthatok, ők akarattal sem veszik észre? Én megjártam a poklot és a mennyországot is, 1000 km-ről kiszagolom a pedofilokat…

Thaiföld! Varázslatos vagy! Nincs szükséged erre a pénzre, ezekre az emberekre. Nélkülük is vagyunk elegen, akik szívesen élvezik a csodáidat.

HOLIDAY, azaz nyaralunk - 3. rész

Hogy megspékeljük a tengerparti nyaralásunkat, kinéztünk magunknak egy kis szigetet a tengerben és áthajóztunk, hogy élvezhessük egy kicsit a Föld nevű bolygó viszonylag érintetlen területét is. A Koh Larn vagy Lan (mert ez nem teljesen eldöntött itt) egy 1000 lakost számláló kis gyöngyszem a Thai öbölben. 7 km-re fekszik Pattaya partjaitól, 4 km hosszú és 2 km széles. A vegetáció gyönyörű, a tenger kristálytiszta. A szigetet hajóval lehet csak megközelíteni, ami 30 bathba (210 Ft) kerül, a privát csónakbérlés 2 000 bathnál kezdődik.

A Pattaya-i kikötőből sűrűn indul hajójárat, de nagyon cselesek ám a szervezők, mert a hajó csak a sziget azon oldalán köt ki, ahol nem lehet fürdeni, de persze felárért (120 bath) azért a másik oldalra is ki tudnak kötni.

Miután a napon van vagy 50 fok, így senki sem kockáztatja meg, hogy gyalog sétáljon át a másik oldalra, következésképpen mindenki kénytelen tuk-tukot bérelni. Virágzik is a biznisz rendesen... 

A hajóállomáson ki lehet választani képekről, hogy melyik partszakaszra szeretnél menni, a szervező pedig beültet a megfelelő gépjárműbe. Amikor az megtelik, elindul az ész nélküli száguldás a célpont felé. Az utak nagyon szűkek, hatalmas, meredek emelkedőkkel és lejtőkkel. Azt hiszem inkább a budapesti hullámvasút, mint ez a "rájd" újra. Volt vagy 220 a pulzusom mire megérkeztünk. Úgy kapaszkodtam a nyitott tuk-tukban, hogy lilultak az ujjaim. A sziget tényleg gyönyörű, de Koh Tao, ahol először voltunk még ennél is szebb volt. Ha van választási lehetőséged, inkább oda menj!

A partszakasz zsúfolásig tele van emberekkel. A napágyak dupla árasak. A tenger hihetetlenül meleg. Rengeteg az orosz turista. Hangosak, pofátlanok, senki és semmi nem érdekli őket. Szemetelnek és beborítják az egész partot. Nem kellemes velük együtt élvezni a nyaralást. Annyira mindenek felett állónak érzik magukat, hogy az már bőven több, mint bosszantó.

Így hát igyekeztünk leginkább magunkra koncentrálni és együtt hullámozni a tengerrel. Az apály miatt délutánra egy 20 méter széles homokföveny keletkezett a vízben, amit hanyatt fekve abszolváltunk vagy 2 órán keresztül.

A legutolsó tuk-tukkal sikerült csak leérnünk a kikötőbe, annyira jó volt a tengerbe feküdni. Így legalább megkíméltük magunkat az orosz turisták hadától. Az út kb 40 perc volt vissza a szárazföldre a tengeren, a naplementében. Tetszetős, meg kell hagyni.

És még mindig volt egy teljes napunk, így elhatároztuk, hogy belepillantunk a hírhedt éjszakai életbe, ahol az igaz szerelmek születnek a thai go go táncos kislányok és a kedves, magányos turista bácsik között. Ezt a részt csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Folyt. köv.