ROLLING IN A DEEP CHORDS, azaz úszunk a piacon

Elindult a nagybetűs életünk. Minden nap egyre közelebb és közelebb kerülünk ahhoz, hogy egyszer majd akár úgy is tekinthessünk Thaiföldre, mint az új otthonunkra. Mivel a Bangkokban ránk váró 1 hét rövid idő ahhoz, hogy magunktól találjunk meg minden izgalmat, így előre szervezett programokra indulunk, esélyt adva ezzel magunknak, hogy minél több helyi sajátossággal és látványossággal megismerkedhessünk.

Az első turista (gyilkos) utunk a híres DAMNOEN SADUAK úszó piacra vezetett. A találkozónk 07:00 órára volt leszervezve a szállásunk elé, de természetesen 08:00 kor még el sem indultunk. Kezdjük megérteni, hogy az emberek időhöz való viszonya teljesen más itt. A legnagyobb hülyeség lenne Thaiföldön bevezetni az 5 órai teát. A thaiok nem tudnák értelmezni, viszont valószínűleg egész nap teázgatnának.

A piac délnyugati irányban található Bangkoktól, kb. 130 km távolságra. 08:00 kor indultunk, 09:00 re ott voltunk és nem autópályán mentünk! Az emberek sikítottak, én majdnem elájultam a félelemtől, Adri meg csak pöfékelte az elektromos cigit, mint Roger a 101 kiskutyában, amikor Pongóval várakoztak a "szülőszoba" előtt. Az egyik utas a kiszállás után nekiesett a sofőrnek, majd hirtelen a csónakban találtuk magunkat...

Lazításra, merengésre itt sem maradt sok időnk, mert ezek a stabilnak nem nevezhető vízi alkalmatosságok semmilyen tematikát nem követve haladnak egymás mellett és csapódnak össze ha úgy adódik. A többi csónakban ülő ember arca ezáltal olyan közel került az enyémhez, hogy néha meg is karcolt néhány borosta. Vásárolni nem lehet, a csónak 20 perc alatt körbeért velünk és már a parton is voltunk. Nem nagyon értettük a dolgot, de hogy ne térjünk haza üres kézzel, vettünk egy vietnámi balzsamot. :-))))

Sok időt nem fordítanak a programszervezők a tájékoztatásra, főként azért mert nem beszélnek idegen nyelvet, így már csak arra eszméltünk fel, hogy újra egy csónakban ülünk és egy magyar párral próbáljuk megfejteni, hogy vajon mi vár ránk...

A program ezen része volt a legkellemesebb. A "long tail boat" elvitt minket egy folyóra, ahol megnézhettük a valód thai életet, embereket, házakat, autentikus környezetben.

A képet némileg rombolta, hogy a csónak dízel motorja 1000 decibellel dübörgött a fülünkbe és a füst receptjéért, amit okádott még Süsü is sírva könyörögne, de legalább a 140 kilós magyar srác annyira ki tudta egyensúlyozni a billegését, hogy Adri csak kétszer öntötte magát nyakon kókusztejjel a 20 perces út alatt.

A program igazi kuriózum, kihagyni nem érdemes, de csak a legbátrabbak fogják igazán élvezni.