A parányi kis Koh Tao után ismét kihajóztunk és célba vettük az Andaman tengert. Az út a szigetről Phuketig 1000 bath-ba került és 10 órán át tartott. Először egy kisebb katamaránnal vágtunk neki a víznek és 1 óra múlva már meg is érkeztünk Koh Pangan-ra, ahol egy fél órát várakoztunk a kikötőben, nézve a befutó halászhajókat.
Aztán átszálltunk, egy szupergyors légkondis nagy katamaránra és pillanatok alatt meg is érkeztünk Koh Samui szigetére.
Csodálatos volt a tenger, körülöttünk ezer apró kis sziget, parányi öblökkel. Itt újabb utasokat vettünk fel és már indultunk is a szárazföld felé, hogy elérjük a busz csatlakozásunkat Surat Thani városában. Kora délután már a buszon ültünk és elindult a maratoni út egészen Phuketig. Közben már csak egyszer kellett átszállnunk. :-)
Olyan ez mint valami vad, szürreális krimi. Beszállsz, kiszállsz, felszállsz, leszállsz és mindeközben fogalmad sincs, hogy melyik jármű hova visz, meddig tart az út. Próbáltam nyomozni, kérdezgetni a helyi erőt, hogy éppen mi történik, de a nyelvi problémák miatt, maradt a YES és a csácsá (nyugi) válaszkombináció, így csak sodródtunk az árral és követtük az úton az embereket. Cipeltük a 80 kilós bőröndhalmazt. Szerencsére még mind a két kézipoggyász összes kereke funkcionál, így helyenként vonszolni is tudtuk a csomagokat. Közben 35 fok meleg van, 95%-os páratartalom és mindenki laza, mint a copf egy jó szex után.
Mikor végre felküzdöttük magunkat az utolsó buszra is, megértettük, hogy ez nem az az utazás, ami pihentetően fog véget érni. Sajnos a kapacitást nem az igényeknek megfelelően alakítják a buszokon, így a fél utat a földön ülve tettem meg. Izgalmas volt egy kamikaze buszvezetővel száguldani a szerpentineken, miközben a padlón pokoli forróság és nem kevés emberi lábszag fűszerezte az élményeket.
Aztán egyszer csak megállt a busz, a vezető hátrakiabált hogy szálljunk le és este 21:00 órára (18:30 helyett) már meg is érkeztünk a "fogalmunk sem volt" hova. Csapzottan, de büszkén álltunk egy 3 sávos út szélén, viszonylag tanácstalanul, mert fogalmunk sem volt, hogy Traubi barátunknak milyen támpont alapján fogjuk megadni a lelőhelyünk koordinátáit. Ő várt minket Phuketen, ami egy 80 km hosszú és 35 km széles sziget. Hát mi rajta voltunk valahol...
A szelek újra megváltoztak és belecsöppentünk egy új világba, amiben helyet keresünk magunknak. Nagyon-nagyon hálásak vagyunk TRAUBI-nak, aki összevadászott minket az út széléről, segített szállást találnunk a turistaszezon közepén és határtalan lelkesedéssel mutatott meg nekünk mindent, amire kíváncsiak voltunk. Kivételes ember, aki évek óta Phuketen ünnepli az életet, olyan fantasztikus optimizmussal és életszemlélettel, amit otthon kötelező tananyaggá tennék az iskolákban. Ezt a blogbejegyzést Neked ajánlom Traubi! Köszönet mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése