2012. december 23., vasárnap

WALKING ON SUNSHINE, azaz felfedezni Tao-t

Eljött az utolsó nap a szigeten, eltelt egy hét újra. Mielőtt vitorlát bontottunk még utoljára útnak indultunk és barangoltunk egyet Koh Tao-n.



Bizony nem könnyű a magas páratartalom mellett megmászni a hatalmas hegyeket, de egy újabb tengerparti öböl vagy egy helyi kis falu látványa feledtette az izomláz okozta kellemetlenségeket.



Még 2 hetet eltöltöttünk volna itt és Naomi Campbell sírva könyörögne nálam a feszes sxgg receptért. Sajnos pillanatnyilag hátulról még pont úgy nézek ki, mint 2 hete Magyarországon, de mivel egyelőre semmi fajta járművel nem rendelkezünk a lábunkon kívül és nagyon optimista vagyok, ez a helyzet elviekben változhat. Gyakorlatilag nem fog, mert ez a papírforma, de talán azt még nem említettem, hogy Thaiföldön se kenyér, se tej, se csoki nincs vagy csak csillagászati összegért kapható, így egy halvány reménysugár még mindig maradt a karcsúsodásomra. Persze profin dolgozom a photoshop programmal, így az illúziók világát is megnyithatom előttetek, a komoly érdeklődőket és a hitetleneket pedig Bangkokban várom a reptéren.



Az utolsó esténket Adrival a tengerparton töltöttük és megnéztük a híres naplementét, ami percről percre mutatta meg 1000 színét és varázsát.







Sokat röhögünk rajta, hogy mi vagyunk a világ legextravagánsabb "nászutas párja". Mikor éjszaka a franciaágyban meghúzzuk a demarkációs vonalat és átbeszéljük a kívülről romantikusnak látszó kalandozásainkat mindig rájövök, hogy milyen fantasztikus dolog, hogy ilyen barát van mellettem, mint Adrián. Cipeli a cuccaimat, segít mindenben, megengedi, hogy én válasszak, hogy hol szeretnék aludni, kölcsönadta az Axe spray-jét, képes akkor is elviselni, mikor már én sem tudom önmagamat és még olyan őrült ötletekben is velem tart, mint hogy költözzünk Thaiföldre. Ő az egyetlen pasi, aki még akkor is képes higgadtan mosolyogni, mikor úgy üvöltök a dühtől, hogy lobog a haja. Cuki egy manusz...
Aztán végül elköszöntünk a 30 centis kis gekkótól is, aki minden este becsempészte magát a társaságunkba és élményekkel telve feküdtünk le aludni, hogy másnap tovább hajózhassunk, követve az álmainkat és megvalósíthassuk mindazt, amiért ilyen messze utaztunk: megtaláljuk az új otthonunkat Phuketen.


1 megjegyzés:

  1. Még nagyon az út elején jártok, ezért ismét egy kis infó, hogy megnyugodjon a kedélyetek: Van kenyér, tej és csoki is hegyekben, ráadásul normális áron. Ott a Seven Eleven, a Tesco Lotus, a Carrefour, a Makro, a Foodland, a Big C,és számos helyi pékség is van már, ahol bagettől a croissanon át a kenyérig mindent tudsz venni. Tejnél érdemes a 2 literes vagy az 5 literes kiszerelést megvenni, már,ha szeretitek és el is fogy... A sötétkék kupakos vált be nekünk, ez hasonlított legjobban a hazai 2,8 %-os tejhez. :D
    Más! Ez a képen is látható kis 30 cm-es gekkó, NEM gekko. Ez tukke. A harapása nagyon kellemetlen és komoly következményekkel is jár, ráadásul egész éjjel kiabál. Érdemes odafigyelnetek rá, nehogy nagyon elszaporodjon a ház körül.

    VálaszTörlés