BACK IN TIME, azaz Grincs papíron is a miénk

Letelt a várakozási idő, így elindulhattunk, hogy Grincs forgalmiját, azaz a nevünkre kiállított "bluebook"-ot átvehessük. Igen ám! De sajnos pillanatnyilag még nincs a fejünkben a város térkép és lévén hogy Chiang Mai nem egy Balatonszárszó, emellett pedig minden thaiul van kiírva, vakargattuk a fejünket egy darabig hogy mégis hova menjünk érte. Arra ugyan emlékeztünk, hogy az okmányirodába kell menni, na de ki tudja, hogy mi az az okmányiroda thaiul??? Összeszedtük minden kreativitásunkat és emlékünket, aztán nekiláttunk böngészni a google maps-en. De jó, hogy van ilyen!!! Haladtunk rajta utcáról-utcára, mire nem kevés idő alatt sikerült beazonosítanunk a helyet.

Végre megtudtuk az okmányból, hogy Grincsike hány éves. Ti látjátok? Annyit elárulhatok, hogy 2522-ben gurult le a gyártósorról. Szóval, aki vissza tud menni a jövőbe, az könnyen kiszámolhatja. :-)

Ha valaki szeretne városi túlélőkalandot játszani, akkor feltétlenül ide kell jönnie és kipróbálnia egy napot velünk. Olyanok vagyunk Adrival, mint egy két személyes földi NASA küldöttség. Az óváros 1 km-es szakaszát sikerült ma felderítenünk, olyan másfél óra alatt, mire végre kikeveredtünk belőle. Eközben persze eszetlen a forgalom, mindenki megy amerre kedve tartja és "easy like a sunday morning". Azt hiszem a képen fekvő úriember nem úszná meg Magyarországon egy: - Na ülj csak rendesen fiacskám! - figyelmeztetéssel. Szerintem simán meg kellene mutatnia az izzókészletét is, mielőtt megbírságolná a csúnya rendőrbácsi. :-)

Szóval végre átvettük a papírokat és még mindig nem hisszük el, hogy az egész átírás összesen 1 820 forintba került. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy nem ebből él a királyság. Azt persze nem tudjuk, hogy miből, mert a legmagasabb adó is csupán 7% és számlát, blokkot, nyugtát még nem kaptunk az elmúlt hónapban. Mindenki bizniszel az utcán és készpénzzel fizetsz. Itt nem létezik pénztárgép. Egy egész kis túlzással még a közért is szabadáras. Elképzelni sem tudom, hogy hol képződik a költségvetési összeg. Ötlet valaki?

Hazafelé megálltunk a kedvenc kajáldánknál, ahol olyan jókat eszünk mindig, hogy nem tudunk betelni vele. Soha nem fizettünk még többet 230 forintnál/fő. :-)

Persze ideje volt végre a sulival kapcsolatos dolgokat is rendbe tenni, így oda is beugrottunk. Meg is vettük a thai nyelvkönyvünket, ami hát izé...., na inkább megmutatom, hogy Ti is "értsétek". Az tuti, hogy nem kis kihívás lesz. Az első órára már úgy kell mennünk, hogy tudjuk az ABC-t. A baj csak az, hogy elfogyott a CD, amiről meghallgathatnánk a kiejtést. Így megint elő kell vennünk a kreativitás nevű csomagunkat, hogy erre is kitaláljunk valamit. De ez már csak így működik Thaiföldön és az igazat megvallva mi így is nagyon szeretjük.

Hazaérve már várt ránk a gekkó csapatunk. Nagyon édesek, össze-vissza rohangálnak a falon. A kocsiból viszont alig mertem kiszállni, mert az utcán osztoznunk kell a varangyokkal és ettől nem támadt ellenállhatatlan vágyam a földre lépéshez. Adri ugyan viszonylag hősiesen próbált nekem utat törni, de mikor éjszaka kiabáltam neki a kertből, hogy egy vad kutya beugrott a kerítésen, akkor nyugodtan csak annyit mondott, hogy ő elmegy aludni.