GIRLS JUST WANNA HAVE FUN, azaz az első csajos napom Thaiföldön

Noree a szomszéd lány nagyon a szívembe lopta magát. Törvényszerű, hogy egyre több emberrel ismerkedünk meg itt Chiang-ban, de arra nem gondoltam, hogy ilyen hamar, ilyen tartalmas és odaadó barátságra is lelhetek, amint Noree-tól kapok. Szemben laknak velünk az utcában a két kislányával és a testvérével. Annyi szeretet és boldogság sugárzik belőlük, hogy folyamatosan kérdezgetem tőle, árulja el, mi a titka... Megbeszéltük, hogy együtt töltünk egy jó kis napot, én meg izgatottan figyeltem, hogy mi lehet a kulcs a kiegyensúlyozottságához, a megingathatatlan harmóniájához. Elmesélte, hogy a családja Amerikában él, de ő mégsem vágyik oda, mert annyira szeret itt élni. Ezt megértem, hiszen én is éltem Los Angelesben évekig és összehasonlítva a két helyet, nem kétséges, hogy az "Ígéret földje" nem veheti fel a versenyt a "Mosoly országával".

A találkozónkat reggel 8-ra beszéltük meg, ami a mostani életemet tekintve már önmagában megadta a kihívást a napunkhoz. Mióta itt élünk mindent a kedvem szerint teszek, aminek többnyire az a vége, hogy hajnalig szemlélem a csillagokat és megvárom, hogy délben a hasamra süssön a nap, mire kedvet érzek a felkeléshez. Délután reggelizek, éjszaka ebédelek és nem foglalkoztat, hogy hányadika van, sőt az sem hogy éppen milyen napra ébredünk. Még néhány napig élhetek az ösztöneimnek engedve, aztán megérkeznek a többiek és talán újra beáll a rend. :-)

Elindultunk hát az élménytúránkra, a tőlünk 35 km-re lévő forráshoz a Sankhampang Hot Spring-hez.

A hely leírhatatlanul káprázatos. Az északi hegyek ölében fekszik a forrás, aminek több feltörő pontján át 10 méter magasra spriccel a 105 Celsius fokos vízgőz. Mikor megérkeztünk egy varázslatos szivárvány keretezte a látképet.

A kertben ezernyi színes virág bontogatja a szirmait, a hegyeken pedig burjánzik a dzsungel. Ennek az idilli környezetnek a közepén a szabadban kapott helyt a gyógyvizes medence, amiben egy órán át lebegtünk, úszkáltunk. Csak a karnyújtásnyira lévő banánfán kínálkozó érett gyümölcsök tudtak néha kibillenteni a gondolataimból.

Közben az emberek jógáznak a pagodákban és élvezik a thai masszázst. A belépő 30 bath a forráshoz, a medencébe pedig 50 bathért lehet bemenni. A forrás patak formájában végigcsordogál a parkon, így aki nem szeret úszni a gyógyvízben, az bárhol leülhet a patak szélére, hogy lógassa a lábát egy kicsit a vízben. A táblák folyamatosan jelzik a hőfokot, így az indulópontnál suttyomban a szőrtelenítés is megoldható a bevállalós látogatóknak, de a távolabbi pontokon már csak 30 Celsius körüli a melegsége.

Mikor kellően ellazultunk a gyógyvíztől, elindultunk reggelizni. A hegyi út mellett egy halastó partján találtunk egy kis éttermet, ahol a kókuszpálmák kellemes árnyékában élvezhettük a helyi gasztronómia egyik remekét, a gombás sült rizst.

Aztán elindultunk a postahivatalba, hogy felvegyünk egy csomagot. A helyi vállalat abszolút hozza a thai stílust. A levelek felhalmozva alkotnak kúpokat a földön a csomagokkal együtt. A dolgozók nagyon kedvesek, mikor látták, hogy fényképezni készülök, egymáson túltéve pózoltak a kamerának, mint Schwarczenegger fénykorában.

Közben sikerült elkapnom a helyi buszjárat érkezését is. Természetesen nincsenek buszmegállók és menetrend. Egyszer csak jön a sárga jármű. Ha pont elkapod szerencséd van, ha nem, lehet, hogy akkor is. :-)

Végül hazafelé megálltunk a nagyon-nagyon híres Chiang-i esernyőgyárban, ahol a kézzel készült napernyők százai közül lehet válogatni. 

A gyár teljesen nyitott a vendégek előtt, aki minden munkafolyamatot a saját szemükkel láthatnak, a papírmerítéstől, a vázkészítésen át a festésig. A belépés ingyenes, az élmény maradandó. Találtam egy táblát a falon fényképekkel, ami emléket állít Lady Diana látogatásának, akinek a tiszteletére elkészítettek egy 7 méter átmérőjű bambuszernyőt, ami azóta is a gyár büszkesége.

A nap végén még megkóstoltuk a sült fagyit, amit senki ne hagyjon ki, ha erre jár!

Noree-val beszélgettünk születésről, halálról, emberi hozzáállásról, a pénz fontosságáról, az élet értékeiről. Bár mindig azt mondom, hogy a világ így szép ahogy van, talán egy ici-picit még jobbá lehetne tenni, ha minden földlakóban rejtőzne egy ázsiai vércsepp...