WHAT A WONDERFUL WORLD, azaz az új barátaink

Kellemes tücsökciripelés töltötte meg a langyos estét. Minden békés és nyugodt volt. A napok szép rendben követik egymást, hullámzunk a hajnalból az éjszakába, a hétfőből a vasárnapba és 2012-ből 2013-ba.

Csengettek. Nem is tudtuk, hogy van csengőnk. :-) Átnéztem a nappali üvegajtaján és az utcán egy egész küldöttséggel találkozott a tekintetem. Ahogy a kert felé lépkedtem, ismerős dallamok zenéltek a fülembe, mikor a thai szomszédság apraja és nagyja együtt kezdett el üdvözölni. "Szábádi ká" énekelték együtt, mert a thai beszédet valóban nem lehet másképp nevezni csak dalnak. Szépen meghajoltak mikor átjöttek a kapunk, aztán leültünk a kertben beszélgetni. Azért jöttek át hozzánk, hogy elmondják mennyire örülnek nekünk és megkérdezzék hogy miben tudnak segíteni, rendeben van -e minden velünk.

Hirtelen eszembe jutott a pongyolás banya, akivel majd' 3 évig voltunk szomszédok a lakótelepen és azon kívül, hogy egyszer fel akart jelenteni, mert az ajtó előtt sorakozó cipőink látványától dührohamot kapott, köszönés nélkül mentünk el egymás mellett évekig.

A kertünkben ült egy maréknyi mosolygós csapat, akik felajánlották, hogy másnap magukkal visznek minket, megmutatják a környéket a saját szemükön keresztül, megízlelhetjük azt a különleges részét is ennek a varázslatos városnak, amit önmagunktól felfedezni sokkal hosszabb időbe telne.

Nagyon boldogok voltunk reggel, amikor Noree és Tom (aki szintén lány) társaságában nekivágtunk a kalandnak. Elvittek minket egy buddhista templomba, ahol megismerhettük a mindennapi életüket körbeölelő vallási szokásokat és egy különleges szertartás keretében együtt kaptunk áldást a boldogságunkhoz és a szerencsénkhez.

Noree

Tom

A templomi szerzetes egy fehér fonalat kötött a csuklónk köré, ami számunkra igazi kiváltság volt. A templomok hangulata nagyon meleg és barátságos, a kapott misztikumok és az érzések így, szavakon keresztül szinte megfogalmazhatatlanok. Megtanultuk, hogy soha nem szabad rálépni a templom küszöbére, mert balszerencsét hoz és hogy a szerzeteseket nekünk nőknek nem szabad megérintenünk, mert..., de talán ezt Ti is tudjátok.

Aztán még a harangokat is megkongattuk a jó szerencséért mielőtt egy kellemes vegetáriánus étterembe mentünk ebédelni.

A tányéromban ugyan a kanálon kívül semmit nem ismertem fel, de az étel kiváló volt. Biztosan máskor is ellátogatunk majd oda.

Hazafelé megálltunk még néhány helyen, hogy kiderítsük mit is rejt egy-két gyümölcs a héja alatt, mert még mindig elég nagy gondban vagyunk azokkal az ételekkel amiket megveszünk. Kísérletezünk rendesen, de csak könnyebb lesz így, ha ilyen kedves emberek segítségére is számíthatunk, mint a szomszédaink. Tényleg csodálatos, önzetlen emberek. Hamarosan vacsorabulit szervezünk nekik, hogy még jobban megismerhessük egymást és részévé válhassunk ennek a kivételes közösségnek, akik hetek óta dalolnak körülöttünk.

"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat." (Buddha)