Egy szép nyári napon Újpalotán üldögéltem egy padon, mikor először megcsapott a változás szele. Nem tudom, hogy mi is történt valójában, de olyan intenzív gondolatok rontottak rám, hogy a nap végére már lázasan böngésztem a világatlaszt, mert kész voltam az indulásra. Az első hely, amit kiválasztottam Guam szigete volt, Hawaii-tól 5300 km távolságra nyugatra, a Csendes - óceánban. Éjszaka már úgy feküdtem le, hogy másnap megveszem a repülőjegyet és indulok is. Hogy hogy kötöttem ki Thaiföldön? Igazából nem is tudom..., viszont azt igen, hogy mi céllal keveredtem ide.
Van egy pont a gondolataimban, amikor teljesen egyedül tudok lenni. Nem volt könnyű az út, de olyan tapasztalásokat szereztem, amik hozzásegítenek, hogy teljesen ki tudjam zárni a külvilágot és halljam a saját belső hangomat. Nagyon érdekes érzés. Az elején talán még ijesztő is volt egy kicsit, ma már természetes része az életemnek. Ha most valaki nem teljesen érti, hogy miről beszélek, annak talán támpont lehet az agykontroll alfa állapota, de én ezt az érzést leginkább "semmi"-ként aposztrofálnám, ami maga a "minden". Tartsatok ki, hamarosan a lényegre térek. :-) Szóval ebben az állapotban annyira tiszta és egyszerű minden, hogy nincs bennem késztetés megkérdőjelezni magamat, tudom, hogy ami itt jön, annak teret kell engednem. A dolog nagyszerűsége, hogy külső impulzusok is be tudnak hozni ebbe a térbe és nem kell gondolkodnom, csak éreznem, hogy amit kapok, az merre visz. (Megnyugtatok mindenkit nem kaptam rá semmiféle drogra.) A bennem létrejövő érzésekből pedig el tudom dönteni, hogy akarom -e vagy sem azt, ami rám várhat. Thaifölddel kapcsolatosan nagyon-nagyon akarok mindent. Annyi jót érzek..., bárcsak megmutathatnám, hogy mi történik bennem, hogy megérthessétek, mert mindez még számomra is, egy szavakkal szinte leírhatatlan csoda.
És hogy miért vagyok itt? Mert ide tartozom. Mélyen magamban hordozok valamit, ami erősebben köt, mint hogy rendelkezhessek felette. Sziklaszilárd helyem van ebben a világban. Mióta megszülettem ebbe az életembe, soha nem jártam Thaiföldön. Mégis minden ismerős. Az orrom ismeri a szagokat, a bőröm tudja honnan jön majd a szél, a szám kívánja a soha nem kóstolt ismerős ízeket, a lábam biztosan lépked a még járatlan utakon, amik mindig elvezetnek oda, ahol lenni akarok. A világ számomra természetesen működik itt és olyan harmóniával ölel körbe, ami spirálként kering körülöttem, hatványozva a bennem élő energiát...
Chiang Mai, csakúgy mint az egész ország tele van gyönyörű kertekkel, palotákkal, templomokkal. A Rajapruek is egy varázslatos hely.
Mikor beléptem megérintett az ismerős érzés, hogy már jártam ott. Könnyű érzés, ami mosolygásra késztet, biztonságot ad, lebegtet és ringat. A parkban van egy fantasztikus nemzetközi kert részleg, ahol Spanyolországtól Malajziáig, Hollandiától Indiáig, Mauritániától Kambodzsáig, Kanadától Vietnamig, sok-sok országon átsétálhat az ember, megízlelve a helyek sajátosságait.
Az utat orchideakertek és rózsalugasok szegélyezik, a manikűrözött sétányok virágillatot árasztanak. A térdig érő bonszai erdők is büszkén hívogatnak, nem rettennek meg a 10 méter magas bambuszpálmák társaságától. A húsevő növények a trópusi kert ékei, ahol anyagszobrok kísérik az élet és halál körforgását.
A palota méltóságteljesen magasodik a középpontban, a Chiang Mai hegyek gyönyörű hátteret festenek mögé.
Ma kedd éjjel van. A kalandcsapat második osztaga 3 fővel és teljes mellszélességgel Moszkvában várja a gép indulását, hogy hamarosan megérkezhessenek Bangkokba, aztán pedig ide észak Thaiföldre hozzánk. Az én gyönyörű majdnem kilenc éves világjáró kislányom 3 nap alatt Londontól Moszkván át, Bangkokot érintve repül hozzám Chiang Mai-ba. Én azt gondolom, hogy fantasztikus élete van. Érzem, hogy mennyire élvezi. Most a kezébe adok megint egy kulcsot, hogy tegyen vele belátása szerint. Boldoggá tesz, hogy olyan életet élhetünk együtt, aminek az érzéseiből és az élményeiből később, felnőve kiválaszthatja majd mindazt amit szeret és tapasztalva a világ milliónyi színét, dönthet arról, hogy ki is akar lenni ezen a Planétán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése