CONNECTED, azaz kapcsolatban vagyunk

Itt Thaiföldön az emberek tempója nagyon eltér az általunk megszokottól. Igazából nem léteznek határidők, de minden szépen megy a maga medrében. Így történt ez velünk is...

Mikor beköltöztünk a házunkba, akkor már nem ért minket olyan hatalmas meglepetésként, hogy az emberek itt a trópuson nem használnak meleg vizet. Tudtuk, hogy a házban is erre számíthatunk. A mosogatást még csak-csak megoldjuk, egyébként is sokszor eszünk házon kívül, de a hajmosás már nem akkora vicc a hideg vízben. A helyzet megoldására felkutattuk a helyi Baumaxot, hogy vízmelegítő eszközre leljünk. Természetesen nem voltunk könnyű helyzetben, mert nem csak a nyelvi nehézségek, de a szakmai hozzáértésünk is korlátozták a szándékainkat. Persze rögtön kerítettek nekünk egy angolul "litül" beszélő eladót, akivel hatalmas rajzolásba kezdtünk, ahogy a szokásos "ektiviti" játékaink alatt tesszük általában. A valódi probléma abban rejlett, hogy hiába rajzolta nekünk szegény lány (bár lehet, hogy fiú volt, ezt nem tudtuk eldönteni) hatalmas hévvel az ábrákat, tényleg halvány fogalmunk sem volt róla, hogy jó lesz -e nekünk a cucc a házba. Végül kamikaze lekaptunk egyet a polcról és úgy döntöttük megvesszük. A helyi erő szolgáltatáskínálatába a felszerelés is beletartozik, így átszámolva az éveket, megegyeztünk, hogy mikor jönnek elvégezni a szakmunkát. Tudjátok itt most 2556 van. :-) Egy héttel később délután fél 6-ra vártuk a csapatot, akik meg is érkeztek 3 nap múlva délelőtt 10 kor. Semmi gond, kicsoszogtam a szexi pizsimben mezítláb, hogy beengedjem őket a fürdőbe. 3 fős hadsereget üdvözölhettem a kócos hajam alatt, akik nyomban munkához is láttak.

10 perc alatt behúztak egy elektromos kábelt a falba, én meg csak annyit mondogattam Adrinak, hogy ha nem őket, akkor minket tuti agyonbxsz majd az áram, mert ez így nem lesz jó. Hát az érintésvédelemről most nem szólnék bővebben, ezt látnotok kéne..., de pillanatnyilag még életben vagyunk annak ellenére hogy semmi sincs leföldelve és ugye se zuhanyzó, se kád, csak állunk a fürdő közepén bokáig vízben a zuhanyrózsával a kezünkben...

Ez amolyan modern-nomád fíling, viszont legalább langyos víz folyik a zuhanyból. Hát ez a vízmelegítő. Gondoltam, ha már a szexi pizsimben vagyok, akkor itt az idő megbeszélni a srácokkal, hogy miért nincs víznyomás a házban. A แรงดันน้ำเลวร้ายแบบนี้เป็นเพราะเหตุใด kérdésre, amit a fordítóval sikerült megoldanom, egyből szétszéledtek a kertben és fel is fedezték a probléma forrását. Az mondjuk felkészületlenül ért, hogy kértek egy ásót, mert persze az nincs, így a három derék legény négykézláb, puszta kézzel kezdett ásni a kertben, amíg eljutottak a vezetékig.

Na ez kérem munkamorál! Aztán össze-vissza toldozgatták a csövet és láss csodát, már jött is rendesen a víz a csapból. Mimi a fővezér még diszkréten odacsúsztatta a telefonszámát a kezembe a távozáskor, nem tudom eldönteni, hogy a pizsim vagy egy jövőbeli fusi munkalehetőség reménye miatt. :-) Egy a lényeg, mehettem zuhanyozni.

Tóthékkal már nehezebben küzdöttünk meg. A TOT a helyi, állami internet szolgáltató. Többször felkerestük az irodájukat, hogy beszéljünk egy "litül inglis"-t velük, de még így is 3 hétig tartott, mire kijöttek hozzánk. A főkaputól kb 300 méterre lakunk és csak akkor tudnak hozzánk bejönni, ha felhívnak, hogy kimenjünk kinyitni az elektromos kaput. Na így történt, hogy az egyik délelőtt a házunk előtt álltak. Azt ugyan nem tudtuk megfejteni, hogy hogy jutottak be, de azon gondolkoztunk Adrival, hogy lehet, hogy ez tartott 3 hétig? Vajon minden nap eljöttek reggel és estig várták, hogy kinyíljon a kapu? :-) Ahogy megérkeztek lekaptak egy összedrótozott bambuszlétrát a kocsi tetejéről és 4 perc múlva már kapcsolódhattunk a világhálóhoz. Mutatom:

Persze közben néhányszor felkiabáltam a létra tetején álló srácnak, hogy: "elektrik sokk", de ő biztatóan mosolygott, így abbahagytam.

Közben pedig megérkezett az első vízszámlánk. Hát dobtam egy hátast.

Igen 86.67 bath, ami 606 forint. Lehet, hogy kevesebbet kéne locsolnunk??? :-))))))))))))))